Egy magyar költővel kezdődött India 80. függetlenségi napja Budapesten

Egy nagykövetségi kert kis színház. Egy ország kap néhány száz négyzetméternyi kölcsönvett európai földet és nagyjából 90 percet arra, hogy elmagyarázza önmagát annak, aki megjelenik. Érdemes figyelni arra, mit választ ebben az ablakban.

2026. augusztus 15-én reggel a Búzavirág utca 14. alatt, Budapest II. kerületében, az Indiai Nagykövetség megünnepelte India 80. függetlenségi napját. A trikolór 09:00-kor ment fel. 79 évvel korábban, 1947. augusztus 15-én éjfélkor ért véget a brit uralom a szubkontinens felett.

A budapesti ünnepségben az volt a figyelemre méltó, hogy mennyire magyar volt.

Egy indiai képviselet magyar költővel nyit

A zászló előtt a nagykövetség Petőfi Sándort idézte. “Ahogy a nagy magyar költő, Petőfi Sándor írta, az élet drága, de a szabadság drágább” hangzott el a beszédben. “Időtlen szavai gyönyörűen rezonálnak mindkét nemzetünk szellemiségével.”

Ez annak a gondolatnak az angol átirata, amely Petőfi legismertebb epigrammájának közepén áll, és amelyet 1847-ben írt: a szerelemért feláldozná az életét, a szabadságért pedig a szerelmét. Petőfi nem díszítő választás egy külföldi képviselet számára. Ő az a költő, akihez a magyarok nyúlnak, ha a téma a szabadság. 1848 márciusában írta a Nemzeti dalt, és fel is olvasta, ahogy a Habsburg-uralom elleni magyar forradalom elindult. 25 éves volt. A következő nyáron eltűnt a segesvári csatában, a holttestét soha nem találták meg. Az alábbi dagerrotípia 1847-ben készült, és ez az egyetlen ismert fénykép róla.

A párhuzam, amelyet a nagykövetség felrajzolt, valódi, és a benne lévő szakadék is az. A magyar forradalmat 18 hónapon belül leverték. India függetlenségi mozgalma egy évszázaddal később győzött. Ami összeköti őket, az nem az eredmény, hanem a kiindulópont: egy nép méltósága nem felülről adott ajándék.

Magyar kórus énekli India nemzeti énekét

Ezután jött a Vande Mataram, amelyet a kertben India magyar barátai énekeltek a budapesti indiai közösséggel együtt. Az alábbi fényképen a vállszalagok trikolórok, az arcok nagyjából fele-fele arányban magyarok és indiaiak, és mindenki tudja a szöveget.

A Vande Mataram, amely nagyjából annyit tesz, “Anyám, meghajlok előtted”, először 1875 novemberében jelent meg nyomtatásban a bengáli Bangadarshan folyóiratban. Bankim Chandra Chattopadhyay később beleillesztette 1882-es Anandamath című regényébe. Rabindranath Tagore zenésítette meg és énekelte el az Indiai Nemzeti Kongresszus 1896-os ülésén, a független India alkotmányozó nemzetgyűlése pedig 1950-ben fogadta el nemzeti énekként. India jelenleg a 150. évfordulójának egyéves megemlékezése közepén jár, amely 2025. november 7-én kezdődött és 2026. november 7-én zárul.

A festő, aki mindkét országhoz tartozik

A nagykövetség budapesti kulturális intézménye az Amrita Shergil Culture Centre, és ez a név a legszorosabb csomó a két ország között.

Amrita Sher-Gil 1913. január 30-án született Budapesten. Apja, Umrao Singh Sher-Gil Majithia szikh arisztokrata, perzsa és szanszkrit tudós volt. Anyja, Gottesmann Marie Antoinette magyar énekesnő. A család 1921-ben Indiába költözött. Sher-Gil Párizsban tanult, majd elfordult az európai témáktól, és pályája hátralévő részét indiai falusiak festésének szentelte. 1941-ben halt meg Lahoréban, 28 évesen.

Egyik országban sem mellékszereplő. 1976-ban az Indiai Régészeti Szolgálat azon 9 művész közé sorolta, akiknek műveit nemzeti műkincsnek nyilvánították, ami azt jelenti, hogy Indiában őrzött festményei nem hagyhatják el az országot. Egy Budapesten született festő jogi értelemben India örökségének része.

Amit a nagykövet hátrahagyott

Anshuman Gaur nagykövet felolvasta India elnökének nemzethez intézett beszédét, amely “az elhivatott diákokat és tanárokat, a fejlődés iránt elkötelezett tudósokat és mérnököket, az egészségügyi ellátást biztosító orvosokat és egészségügyi dolgozókat, a szorgalmas munkásokat és annadata gazdálkodóinkat” nevezi meg az ország építőiként. Az annadata jelentése élelemadó, és ez a gazdálkodók tiszteletteljes megnevezése.

Amikor utána megkérdezték, mit jelent számára személyesen ez a nap, Gaur a legegyszerűbb változatához nyúlt. “Az, hogy saját sorsunk urai legyünk, erről szólt ez a küzdelem” mondta. “Aki szabad Indiában született, az érti, milyen érzés ez. És ma tisztelgünk mindazok előtt, akik harcoltak érte, hogy mi már szabad indiaiként szülessünk meg.”

Arra a kérdésre, mit szeretne, hogy a magyarok megértsenek Indiából, elutasította a turistaprospektus-választ. “Nagy, zajos, színes, de több mint egy hely vagy földrajzi egység” mondta. “Ez egy érzés, és bárkit, aki a szabadságért küzd, bárhol, ahol az emberek a méltóságukért harcolnak, indiaiként azonosítunk.”

Gaur 2001-ben lépett be az indiai külügyi szolgálatba, és 2022-től 2025-ig India protokollfőnöke volt, mielőtt Budapestre került. Emellett publikált költő. Isthmus of Time című kötetét 2017 júliusában Újdelhiben M. Hamid Ansari, India akkori alelnöke mutatta be.

Amikor verset kértek tőle, a sajátjai helyett Ramdhari Singh Dinkarhoz nyúlt, ahhoz a hindi költőhöz, akit India Rashtrakavinak, nemzeti költőnek nevez. Dinkar sora a nagykövet tolmácsolásában úgy szól, hogy Bharat nem egy terület neve. Az emberek szívében élő szabadság és demokrácia szelleme.

Nagyjából itt kezdődött a reggel is. Egy budapesti indiai nagykövetség úgy nyitott, hogy egy magyar költőt kölcsönzött egy indiai gondolat leírásához, és úgy zárt, hogy egy indiai költő azt állította, a gondolatnak eleve semmi köze nem volt a földhöz.

Ki volt a kertben

A nagykövetség szerint nagyjából 8700 indiai állampolgár él Magyarországon, közülük több mint 2000 Budapesten, és körülbelül 1200 diák tanul budapesti, pécsi, szegedi, miskolci és debreceni egyetemeken. A dolgozó közösség többsége az informatikában van, mások gyártási vegyesvállalatoknál és a mezőgazdaságban.

A zászlórúd mellett a nagykövetség elismerő okleveleket adott át a közösség tagjainak.

Ők töltötték meg a Búzavirág utcai kertet, azokkal a magyarokkal együtt, akik énekelni jöttek.

Köszönet Praveen Kumarnak, az Indiai Nagykövetség első titkárának (politikai, sajtó, tájékoztatási és kulturális ügyek), aki megszervezte az interjút a nagykövettel. Ez a videó a Daily News Hungary együttműködésével készült. Ray a Daily News Hungary társalapítója és főszerkesztője, Kató Alpár helyett vett részt az eseményen, aki nem tudott ott lenni.