Sarawak Budapestre jött: Magyarország csendes kereskedelmi szála Borneóig

Valakinek le kell foglalnia a termet. Ez az a rész, ami sosem jelenik meg a kereskedelmi statisztikában. Egy szeptemberi péntek reggelen, egy Duna-parti pesti szállodában a Malajziai Nagykövetség kirakott 60 széket, bekötött egy projektort, és két órát adott egy Borneó szigetéről érkezett küldöttségnek, hogy bemutatkozzon a magyar üzleti életnek.

A küldöttség Sarawakból jött. Ha a név semmit nem mond, az a normális állapot, nem figyelmetlenség. Sarawak Malajzia egyik állama Borneó északnyugati részén, 124 450 négyzetkilométeren. Ez Malajzia szárazföldi területének 37,6%-a, és nagyjából egyharmaddal nagyobb, mint Magyarország. A szövetség legnagyobb állama, és az egyik legkevesebbet emlegetett azon kívül.

Ráadásul szokatlanul szabadon léphet fel a saját nevében. Sarawaknak saját nemzetközi kereskedelmi, ipari és beruházási minisztériuma van, és megtartotta a saját bevándorlási ellenőrzését, amikor 1963-ban létrejött Malajzia. Egy magyar cég, amely Sarawakkal üzletel, Sarawakkal üzletel, nem csupán Kuala Lumpurral. Ezért bérelte a projektort egy állam, és nem egy ország.

Mit hoz magával egy állam a repülőn

A prezentáció az árammal kezdett, mert az a legerősebb lap a pakliban. Sarawak folyói nagyjából 20 000 megawattnyi vízerőművi potenciált hordoznak, mintegy 50 lehetséges helyszínen elosztva. Ebből körülbelül 3452 megawatt épült meg és termel, szinte mind három gátból, a java a Bakunból. A negyedik, a Baleh, még az évtized vége előtt elkészül, és 4700 közelébe emelné az összeget.

Az ilyen nagyságrendű számok valójában nem kilowattórákról szólnak. Ígéretek az árról és a kiszámíthatóságról, egyenesen annak címezve, aki homokot olvaszt vagy fémet kohósít. Az olcsó, folyamatosan rendelkezésre álló áram az az egyetlen dolog, amit egy esőerdei állam kínálni tud, és egy európai ipari park nem.

A második lap a múltbeli teljesítmény, és ez erősebb az elsőnél. Kuching szélén fekszik a Sama Jaya vámszabad ipari övezet, amely 1991-ben nyílt, és ma több mint 15 000 munkahelyet tart el, mintegy 15,4 milliárd ringgitnyi befektetett tőke mellett. A munkaerő nagyjából 98%-a sarawaki. A bérlők olyan nevek, amelyek ott vannak a tárgyaidban: az X-FAB szeletgyára, a Taiyo Yuden, a Murata, egy napelemszelet-gyártó sor. Ebből semmi nem terv vagy célszám. 34 éve működik.

A rész, ami tényleg furcsa

Aztán jött a kereskedelmi bontás, és itt fordult át egy rutin befektetési délelőtt valamivé, amit érdemes feljegyezni.

Malajzia saját adatai szerint az elektronika teszi ki nagyjából kétharmadát mindannak, amit Malajzia Magyarországra szállít. És az elektronika egyben a legnagyobb kategória abból is, amit Magyarország küld vissza Malajziába. Gyorsan olvasva ez úgy hangzik, mintha két ország ugyanazt adná el egymásnak, ami képtelenség lenne.

Közelebbről nézve furcsább ennél, és sokkal árulkodóbb. Nyugatra chipek jönnek: félvezető eszközök, integrált áramkörök, részegységek. Keletre viszont többnyire egyáltalán nem chipek mennek. Magyarország legnagyobb egyetlen elektronikai tétele Malajzia felé a szigetelt vezeték és kábel, 2025-ben nagyjából 109 millió dollár értékben. Magyarország integráltáramkör-exportja Malajziába ugyanabban az évben körülbelül 2,5 millió dollár volt, nagyjából a kábel negyvenede.

Tehát nem két bolt adja el egymásnak a készletét. Két állomás ugyanazon a gyártósoron, amely történetesen át van feszítve a bolygón. Malajzia adja a szilíciumot. Magyarország adja a kábelköteget és a vezetéket, ami összefogja a kész gépet. Egy alkatrész Kuchingban készül, máshol tokozzák, Magyarországon bekötik, és belekerül egy autóba vagy egy akkumulátorcsomagba, amely még néhány határon átmegy, mielőtt bárki megvenné. A vevő, a szó hétköznapi értelmében, egészen máshol van.

Magyarország és Sarawak nem két idegen, akiket most mutatnak be egymásnak. Két pont egy vonalon, amely már azelőtt működött, hogy bármelyik oldal konferenciatermet foglalt volna.

Amiért Sarawak valójában jött

A délelőtt legérdekesebb mondata egyik dián sem szerepelt, és nem az eladásról szólt.

Datu Lester Matthew, Sarawak kereskedelmi államtitkára szinte mellékesen említette, hogy ez nem a küldöttség első útja. Júniusban már jártak Magyarországon, azt nézve, hogyan működteti Európának ez a része a határrégióit, mert Sarawak hasonlót szeretne a saját, Brunei és Indonézia felé eső határvidékén. Lenyűgözve távoztak.

Amit megnézni mentek, a nyilvános beszámolók szerint, Győr volt. Az északnyugat-magyarországi város nagyjából egy órára fekszik Bécstől és Pozsonytól is, és három évtizede azon dolgozik, hogy ezt a helyzetet ipari gazdasággá alakítsa, ne két főváros közötti várótermmé. Sarawak északi járásai, Limbang és Lawas, körülbelül ugyanilyen geometriában simulnak Bruneihez, és van ott egy helyi terv, amely modellre vár.

Érdemes ezen elidőzni. Egy teremnyi magyar cég azzal érkezett, hogy vízerőművet és ipari területet fognak nekik eladni. A vendég küldöttség viszont már járt itt egyszer, és azt jegyzetelte, hogyan kezeli Közép-Európának ez a szeglete a két ország közötti varratot, azzal a szándékkal, hogy 10 000 kilométerrel arrébb, Borneón lemásolja.

Sokan jönnek Budapestre, hogy eladjanak valamit Magyarországnak. Ez valaki volt, aki azért jött Budapestre, hogy hazavigyen egy működő módszert.

A másik város

Ha itt élsz, az a Budapest, amelyben valóban élsz, a romkocsmáké, a gyógyfürdőké és annak az örök vitának, hogy hol kapni rendes lángost. Az a város valódi. A legtöbben főállásban abban élünk.

Mellette fut, reggel 9-kor rendezvénytermekben, egy másik Budapest, ahol egy Borneó szigetéről való állam kiteríti a gátjait és az ipari területeit egy teremnyi magyar cégnek, és mindkét oldal jegyzetel. Azt a Budapestet senki nem filmezi. Nincs benne dunai panoráma. Székek, egy projektor és névjegykártyák, amelyek rendes kávé mellett cserélnek gazdát, és jó néhány tényleges döntés itt születik.

Köszönet a Daily News Hungary alapítójának, Kató Alpárnak, aki bejuttatott minket a terembe, miközben ő maga külföldön volt.