A magyar Versailles belülről: az Esterházy-kastély története

Az Esterházy-kastély egyik magasabban fekvő termének falán orosz felirat olvasható. Üzenete a Szovjetuniót élteti azért, mert megmentette az európai civilizációt a fasizmustól. Körülötte a Belvedere falain egy egészen más világ díszítőmintái maradtak fenn.

A 2026. október 22-i fertődi látogatásomon láttam, és azóta is foglalkoztat. A kastélyt rendszerint a magyar Versailles-ként mutatják be. Ez a név lenyűgöző termeket és hatalmas kerteket ígér. A felirat viszont a huszadik századba vezet, amikor katonák foglalták el az épületet, berendezési tárgyak tűntek el, és a hercegi rezidencia egy része katonai kórházzá vált.

Barátommal, a Daily News Hungary alapítójával, Kató Alpárral érkeztem. Sütő Csilla, az Eszterháza Központ ügyvezetője vezetett körbe bennünket. Minél tovább jártuk a kastélyt, annál inkább az kezdett érdekelni, hogy az egymást követő korok emberei mire használták ezt az épületet, és mi kell ahhoz, hogy ma is élettel teli maradjon.

Mit akart megmutatni a herceg?

Esterházy „Fényes” Miklós egy korábbi vadászkastélyt bővített királyi udvarokkal vetekedő rezidenciává. A nagy építkezések 1762-től az 1780-as évekig tartottak. Az ide érkező vendégnek fel kellett ismernie a gazdagságot, az ízlést és a befolyást.

Ez a szándék a díszteremben is tetten érhető. A mennyezetkép Apollón diadalát ábrázolja. A sarkokban a négy évszak szobra áll, a díszítésben pedig katonai motívumok jelennek meg. A Kuny Domokos Múzeum ismertetője az évszakalakokat a birtokot fenntartó mezőgazdasági gazdagsággal is összekapcsolja. A terem a rend és a bőség képét mutatta, amelynek költségeit a kastélykerten túli földek termelték meg.

A zene is része volt ennek a reprezentációnak. A zenekar, az énekesek és a színházak lehetővé tették a rangos vendégek szórakoztatását és az igényes műsorok fenntartását. Mária Terézia 1773-as látogatását különleges pompával ünnepelték, többek között az újonnan elkészült marionettszínház előadásával. A művészet, a vendéglátás és a politikai tekintély itt összetartozott.

A pompa mögött dolgozó muzsikusok

Haydn karmesterként dolgozott a hercegi udvarban, annak zenei életét irányította. Az udvar több rezidencia között költözött. Haydn 1769-től rendszeresen tavasztól őszig az eszterházai Muzsikaházban lakott; a teleket általában Kismartonban vagy Bécsben töltötte. A kastély erőforrásokat és előadókat biztosított, de egy munkaadó elvárásait is jelentette.

Szerződései kézzelfoghatóvá teszik ezt a viszonyt. A Haydn Alapítvány kronológiája szerint az 1779-es új szerződéséből már kimaradt az a korlátozás, amely külső megrendelések elfogadásához a herceg engedélyét követelte meg. Növekvő hírneve mellett tehát olyan állása volt, amelynek feltételei azt is meghatározták, kinek komponálhat.

Apám zenekara mellett nőttem fel, később pedig magam is zenei producerként és előadóként dolgoztam. Ezért különösen érdekelt a kastély történetének ez az oldala: azok az emberek, akik a zenét megszólaltatták.

A Búcsúszimfónia nekik is helyet ad a történetben. Az ismert elbeszélés szerint Haydn muzsikusai szerették volna, ha véget ér elhúzódó eszterházai tartózkodásuk, és hazatérhetnek a családjukhoz. Az 1772-es szimfónia végén a zenészek sorra elhallgatnak, eloltják gyertyájukat és távoznak, míg végül két hegedűs marad.

A kedves anekdota mögött keményebb részlet húzódik meg. A Haydn2032 történeti elemzése idézi a herceg 1772. januári utasítását, amely a zenészek többségének feleségét és gyermekeit kitiltotta Eszterházáról. Kevés volt a szálláshely. A szimfónia hatásának történetét Haydn későbbi visszaemlékezéseiből ismerjük, és több változata is kialakult, de a családoktól való távollét valóságos volt. Az előadók életét fölöttük meghozott döntések alakították.

Ezért is érdemes újra meghallgatni a befejezést. Minden távozó muzsikussal megváltozik, amit a közönség hall. A végső csendességben a hiány kap hangot.

Amikor az udvar továbbállt

A kastély sorsa már jóval a szovjet hadsereg érkezése előtt megváltozott. Miklós 1790-es halála után utódja, Antal csökkentette az udvartartást, feloszlatta a zenekart és Kismartonba költözött. A Nemzeti Örökség Intézete az ezt követő hanyatlást is ismerteti. Eszterháza épületei függtek az őket fenntartó pénztől, személyzettől és tevékenységtől.

A család a huszadik század fordulója körül visszatért, felújította a kastélyt és átalakította a kerteket. A második világháború újabb törést hozott. Bardi Terézia művészettörténész ismertetője szovjet katonai kórházról, a berendezés pusztulásáról és szétszóródásáról, majd államosításról számol be.

A Belvedere felirata ehhez a megszálláshoz tartozik. Szövege a felszabadítást ünnepli. Magyarországon a náci hatalom legyőzését szovjet uralom és kommunista diktatúra követte. A szavak előtt állva a megszálló hadsereg önmagáról alkotott képével találkozunk egy olyan épületben, amely jelenlétének következményeit is viseli.

A láthatóan meghagyott felirat a múlt e részével is szembesíti a látogatót. A fal díszítése mellett egy kényelmetlen történelmi dokumentum maradt fenn. A kastély csodálata közben azt is megkérdezhetjük, ki rendelkezett fölötte, mi történt itt, és kinek az eseményváltozata maradt meg.

Amit sikerült helyrehozni

A restaurálás 1957-ben kezdődött, és 1959-ben, Haydn halálának kétszázadik évfordulóján kastélymúzeum nyílt. A munka későbbi felújítási szakaszokban folytatódott. A ma látható termekben évtizedek kutatása, javítása és rekonstrukciója összegződik.

A díszterem kézzelfoghatóvá teszi a helyreállítás léptékét. A múzeum archív leírása szerint négy falfestménye a háború végén elpusztult. Az 1950-es évek elején terményeket tároltak a sérült teremben. A munkálatok 1957-ben kezdődtek, de a terem teljes rekonstrukciójára csak 2010-ben és 2011-ben került sor.

Nehéz egyszerre magunk elé képzelni a két állapotot: a hercegi ünnepségekre tervezett termet és ugyanazt a helyiséget terményraktárként. A helyreállított felületek láttán nehéz elképzelni a köztes pusztulást. A történeti fényképek és dokumentumok segítenek megérteni, mennyi mindent kellett visszahozni, és miért nem magától értetődő a mai látvány.

Egy kastély, amelyet az emberek használhatnak

Csilla munkája újabb kérdést vet fel: ha az épületet helyreállították, ki lép be az ajtaján?

Interjúnkban beszélt a helyi családoknak és iskolásoknak szóló foglalkozásokról, babáknak és szüleiknek rendezett zenés alkalmakról, klasszikus koncertekről és a fiatalabb közönséget megszólító eseményekről. Olyan látogatókról is mesélt, akik egy parki rendezvényre érkeznek, aztán kíváncsiak lesznek arra, mi minden található még a kastélyban. Az első látogatásból tartósabb kapcsolat alakulhat ki.

Gyakorlati cél is húzódik e mögött. Egy környékbeli család visszajöhet egy délutánra. Egy iskola a termek segítségével kézzelfoghatóvá teheti a történelmet. Egy koncert olyan embernek is okot adhat a látogatásra, aki kastélytúrára talán soha nem jelentkezne. Az aktuális programkínálat megmutatja, milyen sokféle használatot próbálnak fenntartani.

Egykori producerként könnyen el tudtam képzelni itt egy forgatást. De Csilla beszámolója a rendkívüli környezet mögötti hétköznapi szervezésre is ráirányította a figyelmemet: közönséget találni, gondozni a termeket és okot adni az embereknek a visszatérésre.

Fertődön érdemes időt hagyni arra, hogy ezeket a különböző történeteket együtt lássuk. Hallgassunk Haydnt, járjuk be a kertet, és nézzünk fel a feliratra. A pompának története van. Ahogyan a pusztulásnak, a helyreállításnak és azoknak az embereknek is, akik eldöntik, mi következzen itt ezután.