Magyarország. A Duna. Egy ok, amire sosem számítottam.

A Duna egyetlen országhoz sem tartozik. Németországban ered, és csaknem 2900 kilométeren át tíz országon halad keresztül, mielőtt eléri a tengert, és ennek az útnak egy hosszú szakaszán teljesen magyar. A magyarok köré építették a fővárosukat, dalokat írtak hozzá, és magukkal vitték, amikor el kellett menniük. Egy nép számára, amelyet a történelem szétszórt, a folyó hazavezető szál.

Sokakat 1956 őszén szórt szét a sors. Amikor a magyar forradalmat azon a novemberen szovjet tankok tiporták el, nagyjából 200 000 ember menekült el az országból gyalog, vonaton, ahogy csak tudott. Közülük mintegy 38 000-en az Egyesült Államokban telepedtek le. Egyikük egy fiatal férfi volt, aki maga mögött hagyta Magyarországot, és új életet épített az amerikai keleti parton, a Maine állambeli Portlandben. Évekkel később lánya született. Rebeccának hívták. Születése szerint amerikai, apai ágon magyar.

Rebecca volt az első nő, akivel Ray valaha közös otthonban élt. Felépítettek együtt egy fejezetet, aztán elváltak, és közel maradtak egymáshoz, ahogy az néhány embernek sikerül. Évek teltek el. Aztán, élete legelső magyarországi látogatásán, e-mail érkezett hozzá egy orvostól, akit alig ismert. Rebecca egy utazáson betegedett meg, és nem a saját otthonába, hanem az édesanyja ajtajához repült, néhány héttel később pedig már nem volt többé. Az édesanyja kereste őt. És mint kiderült, Rebecca is, csak hogy elbúcsúzzon.

Az édesanyja két dolgot kért. Az első egy dal volt. Ray írt és felvett egy Overcome című számot, amikor még együtt voltak, és Rebecca ott volt a stúdióban azon a napon, amikor felvette. Az édesanyja azt szerette volna, ha elhangzik a búcúztatón. A második kérés megdermesztette. Rebecca azt kívánta, hogy hamvasszák el, az édesanyja pedig megkérdezte, elvinné-e a hamvai egy részét a Dunához.

Gondolj bele ennek az alakjába. Egy férfit 1956-ban kiűznek Magyarországról, és soha nem hozza el a lányát, hogy lássa. Fél évszázaddal később azt a lányt visszahozzák a folyóhoz, amelyet a férfi elhagyott, méghozzá egy olyan ember, aki maga is olyan okok miatt jött Magyarországra, amelyeket akkor még nem tudott megnevezni. Rebecca soha nem látta a vérében hordozott országot. A Duna mégis hazahozta.

Ray a saját bevallása szerint nem vallásos ember, de elég régóta él ahhoz, hogy ne bízzon a véletlen szóban. Valami olyasmi húzta Magyarországra, amit nem tudott megmagyarázni, és csak később tűnődött el azon, hogy az ok egy része talán már azelőtt megíratott, hogy tudta volna: a nő elment. Nézz közelebbről, és a folyó nem csupán egy városon átfolyó víz. Emlékezet, száműzetés és hazatérés, mind egyetlen sodrásban.